Édesapám Szilágyi Zoltán Konyáron született és él 1944-ig amikor is elkerült Balatonfűzfőre. Én Konyáron gyerekkoromban voltam a családi házban azóta sem.
Nagyon örülök annak, hogy van ez a vendégkönyv és írhattam bele. Üdvözlettel

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én nagyon szívesen nézegetek fényképeket. Már most is vártam, hogy megnézhessem a hétvégi események képeit. Gondolom ez lenne a legjobb hely a képek nyilvánosságra hozásának.

Igazán örültem, hogy ennyi idő után tudtam találkozni egy pár osztálytársaimmal a 40. találkozón. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a koszorúzásnál úgy éreztem igen Én konyári vagyok. Most, hogy benne vagyok a korban számtalan esetben gondolok vissza a gyerekoromra és a falura a benne élő társadalomra rosszra, szépre de a szívem konyári marad- hiszen azt a szájízt biharit akár hova telepszik le az ember a beszédje elárulja honnan származik! Köszönöm Fábián Lajosnak és Vassné Góz Ircsinek főleg neki amiért gondolt rám is! Azért sajnálom amiért kevesen voltunk mert Én nagyon szerettem volna a többivel is találkozni. Tény és való aki messzire elkerült Konyár-ról annak nehéz lejutni nem beszélve az anyagiakról. Még egyszer köszönöm amiért összehozták e találkozót. s remélem sor kerül a minél előbbi összejövetelre ahol többen leszünk és bebizonyítsuk Mi lelkes konyáriak vagyunk! Egy valamint ne felejtsünk el ne bántsuk egymást hisz a Földön élő nép Isten Fiai vagyunk!
Kívánok minden konyárinak erőt, egészséget hosszú életet! Iván és családja.

Sajnálattal látom, hogy már megint a falu becsmérlésére használják ezt a VENDÉGKÖNYVET!!!! Nekem sem tetszik minden, de ott és akkor mondom azt el, amikor annak helye és ideje van! A személyes problémákat nem itt kell "megbeszélni"! Főleg nem névtelenül!!! Az én kedves ismerőseim, és Konyárról elszármazott családtagjaim nem azért látogatják ezt az oldalt, mert BÁRMIlyen ember problémájára kíváncsiak! Kérem ezt a jövőben vegye figyelembe az aki magára ismer! Akinek nem inge, ne vegye magára!